Soon~

Az én történetemet nyugodtan hasonlíthatjátok bármelyik másik szerelmes történethez.. Hiába mondanám nektek, hogy ő különlegesebb, mint más, ti azt mondanátok, hogy teljesen átlagos.. Nem baj.. Számomra ő a legtökéletesebb…

Úgy döntöttem, hogy ma kerek-perec közlöm a barátnőmmel,  Eun Jee-vel, hogy többet ne szervezzen nekem vak randit holmi „csak egy éjszakára kellesz” egyetemistákkal. Mivel a tanulás és a munka nálam most az első, amíg le nem érettségizek…

- Szóval Mr. Park mondta, ha holnapra nem lesz meg az anyag megbuktat.. – panaszkodik Eun Jee. Egyébként ez a titokzatos Mr. Park a fizika tanárunk, aki nem titkolja, hogy nem épp a kedvenc osztálya vagyunk ezért előszeretettel osztogatja karókat.. Na szép.. – És azt gondoltam segíthetnél.. – mosolyog.

- Nem írom meg helyetted. – mondom érzelemmentesen. – Meg ma dolgom van.. Tudod én nem csak henyélek suli után hanem pénzt is keresek.

- Tudom, hogy tudd fizetni a tandíjat a fősulin. – mondja enyhe gúnnyal. – De akkor is Mini-ya szórakoznod is kéne.. Még egy év és vége mindennek…

- Pontosan.. – értek egyet. -  Én ezért tanulok.. Hogy legyen jövőm és ne egy butikban dolgozzak életem végéig..

- De most is egy butikban dolgozol.

- Átmeneti.

- Whaaa.

- Meg ahogy ismerem magamat semmi sem fog sikerülni úgy, ahogy elterveztem

- Ezt hogy érted?

- Nem fontos. – mondom alig hallhatóan, de nem kellett megismételnem, mert barátnőm tudja miről beszéltem. Bármikor meghalhatok. Szörnyű egy rákos ember élete. Igazából már nem vagyok rákos, mivel két évvel ezelőtt sikerült „legyőznöm”, de bármikor áttétes lehetek és vissza eshetek, ami végzetes lehet, bár az orvos megnyugtatott, hogy ez nem fog előfordulni..

...

Épp a munkahelyem felé sétáltunk és a beszélgetésünk csenddé alakult. Szerintem Eun Jee átértékelte a jövőjét ez idő alatt és mielőtt befordultunk volna az egyik kávézóhoz eszébe jutott, hogy neki sürgősen meg kell csinálnia azt a feladatot. Mondtam neki, hogy nem baj, nyugodtan és ha kell segítek is neki, ha valahol elakad. Végül is mire valók a barátok. Ő is mindig velem volt és segített nekem, hát én mért ne? J

-Isten hozta. – köszöntöttem kedvesen a vásárlókat, majd vissza ültem a kassza mögötti kis székre és folytattam tovább az olvasást. Egyébként egy férfi butikban dolgozom, ahol elég puccos dolgokat árulnak. Néha egy két híresség is befut. De mivel nem vagyok sasaeng és nem nedvesedik be a bugyim a látványuktól így nincs ezzel gond..

Ahogy a belépő vásárlók elhaladtak előttem egy ismerős illat csapta meg az orrom. Kellemes vattacukor, menta és friss víz. De hiába akartam visszaemlékezni, hogy hol éreztem már ezt az illatot, egyszerűen nem jöttem rá.

-           -  Choi kisasszony kérem szolgálja ki a vendégeket. – kiáltott ki a főnököm a raktárból.

-         -  Rendben. – csaptam be a könyvem és elindultam az új vásárlók irányába. – Segíthetek? – néztem rá mosolyogva a négy srácra.

-         -  Oh igen. – viszonozza a mosolyt egy alacsonyabb szemrevaló srác. – Szeretném megkérdezni, hogy ebből a pólóból van e más színű.

-          - Van persze. Ha hátrébb kutat a fogason akkor, van ott feketébe és zöldbe. Milyen méretbe kell?

-          - M.

-          - Áh pont egy M-es. – nyújtok a srác felé egy feketét és egy zöldet.

-          - Köszönöm. – megy is a fülkék felé. Amíg ő próbált és a társai nézelődtek én addig az összegyűrődött ruhákat pakolásztam és a hangszóróból kiszűrődő zenét dúdoltam. Pont az EXO Overdose című száma ment. Két éve ő is ebbe a bandába csatlakozott. Abban a pillanatban ért villámcsapásként a felismerés. A kezem nem mozdult. A benne lévő pólót sem hajtottam félbe. Tudtam, hogy itt van. Az illat tulajdonosa itt van a butikban.

-          - Szia Mini. – mosolyog le rám. – Rég találkoztunk..