2. rész~

Nem tudom, hogy mennyit aludhattam viszont hátam elgémberedett. De amikor felkeltem Jong In már nem volt mellettem ,csak a kabátját hagyta itt rám terítve. Ásítottam egyet, majd felálltam és megmozgattam a zsibbadó testrészeim. Elővettem a telefonom, hogy a megnézzem mennyi az idő:
- Átaludtam a harmadik órát? - kérdeztem magamtól döbbenten.
Gyorsan elindultam az ajtóhoz. Már éppen nyúltam volna a kilincsért, amikor az ajtó magától kinyílt.
- Oh. - léptem hátra ijedtemben.
- Oh. Lola. - mosolyodott el az előttem álló Kai, majd a kezembe nyomott egy papír poharat, amiden kávé volt. Odasétáltunk a betonkorláthoz. Én háttal dőltem annak, amíg Kai az udvarra szembe fordult és szép lassan kortyolni kezdte a barnás löttyöt, közben a tájat kémlelte. Jó pár percnyi kínos csend után végre megszólalt:
- Rég láttalak
Bólintottam, majd folytatta:
- Mióta elmentél minden más lett. Nem írtál, nem hívtál... - elhallgatott. - Az hogy nem tudtam mi van veled.. Megőrjített!
- Kai.. Én nem tehettem. Te is tudod.
- Tudom. - sóhajtott. - Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél.
- Kai. - fordultam felé.
- Ne Lola.. - fordult felém. - Én.. Én... Annyira sajnálom.. - fakadt ki végül..
- Sssh.. - öleltem át. - Ne gyötörd magad.. Nincs mit sajnálnod..
- De Lola.. - szipogott. - Minden az én hibám..
- Sssh.. Ne hibáztasd magad azért, amiről nem tehetsz.. - simogattam a hátát biztatóan.
- Te ezt.. nem érted. - lépett ki ölelésemből..
- Miről beszélsz Kai? - csuklott el a hangom.
- Hát Sehun haláláról. - emelte fel hangját.
- Ne legyél hülye. Nem okolhatod magad. Sehun egy kard által halt meg.. Hisz te magad mondtad.
- És szerinted kinek a kezében volt... - mondta alig hallhatóan.
- Tessék? - kérdeztem döbbenten. - Kim Jong In ne viselkedj így. Megijesztessz.
- Szerinted kinek a kezében volt a kard? - ordította teli torokból.
- A-Azt mondtad, hogy egy... véletlen.... Vagyis... - kevertem a szavakat.. - Ne zavarj össze..
- Lol. - fogta meg a kezeim és halál nyugodt hangon mondta ki azokat a szavakat, amiket még ha tudtam is volna nem akartam hallani: - Lola.. Az én kezemben volt...
- Tessék? - csuklott el a hangom. - Miről beszélsz? Nem azt mondtad, hogy az egyik drogos ismerősöm leszúrta?
- Lola.. Tudod te is legbelül, hogy ez nem az igazi sztori volt. - szorította meg a kezeim
- KAI. - förmedtem rá és kirántottam kezeim a markából, majd jó erősen pofon vágtam. - Te idióta...
- Áu. - kapott oda az arcához
Hogy mondhatsz ilyet? Hat hónapig sikerült elhitetned velem, hogy Sehun azért halt meg, mert összebalhézott az egyik drogos haverommal - aki karddal mászkál, miközben egy ilyen embert sem ismerek - és csak engem védett...De most erre jössz és össze-visszabeszélsz ilyen idiótaságokról, hogy a te kezedben volt a kard- vágtam hozzá a dühös szavakat és közben egyre jobban haladtam felé mire ő hátrálni kezdett.. Soha ne kezd ki egy dühös nővel! - Csak nem arra akarsz utalni, hogy te szúrtad le azt az embert, aki a világon a legjobb volt számomra..
- Ha így mondod még szörnyebben érzem magam.. - sóhajtott. - De igen.. Fején találtad a szöget.
Csak bámultam Kai-ra.. Undorodtam tőle.. A szavai mint a szögesdrót úgy szúrták a fejemet.. Majd megfordult bennem minden.. Viccnek tartottam már akkor is Sehun halálának okát.. De most, hogy Kai elmondta ezeket tényleg elgondolkoztam, és rajta is láttam, hogy komolyan mondja ezeket. Jong In-ről annyit tudni kell, hogy nem jó színész, és nem is tud hazudni..
- Lola. - mondta aggódó hangon és nyújtotta felém kezét.
- Lol ígérem idővel mindent elmondok.. - mondta remegő hangon.
- Tudtad te azt, hogy már így is bűntudatom volt azért, amiért Sehunnak mindent el kellett követni azért, hogy boldogok legyünk, mivel annak idején drogoztam... És amikor meghalt mert engem védett még akkor is, amikor ott sem voltam, szerinted az mennyire fájt nekem? - ordítottam teli torokból. - Magam hibáztattam.. Erre jössz te és most mondod, hogy te ölted meg? Miért?
- Mit miért? - emelte fel kezeit kérdőn.
- Miért ölted meg? - kérdeztem, majd hirtelen valami hideg futott végig az egész testemen. Homályosan kezdtem látni, és éreztem hogy az egyensúlyom is enyészőben van. Összeestem.. A földön feküdve két homályos alakot láttam mellettem állni. Valamin vitatkoztak nem értettem min és többet már nem is láttam, mivel elnyelt a sötétség.

*Kai*

Amikor megláttam Lolát, ahogy az utcán sétál elállt a lélegzetem. Nem számítottam rá, hogy ma bejön suliba.. Egy szóval se mondta nekem az a szemét.. Próbáltam elkerülni, de nem sikerült, mivel amikor a tetőn a szokásos pihenőmet tartottam ő megjelent. El is aludt a vállamon, amikor mellém ült. Az egész harmadik órát végig aludta. Úgy tűnik nem sokat alszik mostanság.. Megviselték a Sehunnal történt dolgok.. Már csak azt kéne kitalálnom, hogy hogyan mondom el neki hogy és szúrtam le szerelmét hat hónappal ezelőtt.. Igen, miattam veszítette el..Sehun megkért, hogy vessek véget a szenvedésének azzal hogy leszúrom egy több száz éves karddal. Ugyanis Sehun nem emberi lény.. Több, mint háromszáz éves, ami néha meg is látszott a beszédstílusán. Az embereket szerette kihasználni - főleg a lányokat - és kiszívni minden csepp vért az ereikből. Sehun egy ősi vámpír volt. Legalább is szerintem. Bár ő azt mondta, hogy egy vén boszorkány elátkozta és az egyetlen életben maradási lehetősége azt volt, hogy mások vérét szipolyozza.. Amikor megismertem rideg volt velem és néha majdnem megölt.. Szörnyként tekintettem rá, de aztán rájöttem, hogy ez csak egy álca, hogy elijessze maga mellől az embereket.. Siwon volt az egyetlen barátja, aki az én legjobb barátom nagybátyja.. Siwon sokat mesélt Loláról neki és Sehun ezt mindig figyelemmel hallgatta... Ám Sehun a fejébe vette, hogy meg akarja ismerni a lányt, így beiratkozott az iskolánkba.. Én elleneztem de hát hallgatott rám? Persze, hogy nem.. Lola akkoriban rászokott a drogra és hát szenvedett is miatta.. De Sehun segített neki leszokni és hát Szerelmesek lettek egymásba.. Az a szemétláda tudta, hogy nem szabadott volna ezt tennie, mivel minél mélyebb pontra érkeztek a kapcsolatukban egyre többször érezte azt, hogy elveszíti az önuralmát és egy szívással akár meg is ölheti.. Hat hónappal ezelőttig bírta.. Rossz volt nézni.. Ám egy napon a kezembe nyomott egy régi kardot és megkért hogy szúrjam le.. Órákat töltöttem azzal azon gondolkozva megtegyem-e.. Végül megtettem... Megöltem egy olyan személy, aki a zsörtölődése ellenére fontos volt számomra....
Amíg Lola aludt szereztem kávét, majd visszamentem a tetőre... Amikor felértem pont velem szembe állt. Odasétáltunk a betonkorláthoz. Pár percig hallgattunk, majd megszólaltam.. Elmondtam, hogy megőrjített a tudat, hogy nem tudtam róla semmit hat hónapon keresztül.. Majd elmondtam neki, hogy miattam halt meg, azaz én öltem meg Sehunt... Nem hitt nekem.. Még pofon is vágott, hogy nem beszéljek össze-vissza.. Majd amikor megkérdezte miért tettem... Megjelent az a szemétláda.. Lola összeesett és a földre esett, majd elájult.
- Ezt most mért kellett?
- Vigyázz mit mondasz. - mondta a szőkés barátom. - Most vigyük el Siwonhoz.. Pihennie kell..
Bólintottam, majd fogta Lolát és mint a villám el is tűnt a lánnyal..
Egy hónapig kerültem legjobb barátnőm.. A suli Valentin napi ünnepségén aztán megláttam őt.. És még valakit... Mért nem tudtál várni te idióta...

*Lola*

Aznap miután elájultam az ágyamban ébredtem. A fejem fájt és szédültem... Másnap próbáltam megkeresni Jong Int, de sehol sem találtam.. Meg akartam  beszélni vele a dolgokat.. A következő nap sem találtam. Ez ment egy hónapon keresztül... Aztán a suli Valentin napi ünnepségén mindenki kapott egy kívánság gyertyát. Becsuktam a szemem, majd kívántam:
- Bárcsak itt lennél...
Majd kinyitottam a szemem és megláttam Kait. Fekete zakót, fehér pólót és farmert viselt. Engem nézett, majd a szeme az iskola tornatermének a bal sarkába tévedt. Én is odanéztem. A szemeim egy ismerős szempárral találkoztak.. A lábaim a földbe gyökereztek a döbbenettől.. Rövid barnás haja még jobban kiemelte szép mosolyát... A kezem a szám elé raktam és suttogtam:
- Sehun.....